A Radical Puzzle cikke:

Pörzse Sanyinak megint igaza volt: szarháziak vagytok

Tegnap tartotta az országgyűlés „Az EU és Izrael közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat” általános vitáját. A híradásokat olvasva, a beszámolókat megnézve azt hiszem bátran kijelenthető, hogy ismét mindenki számára tanulságos napot zártak a képviselők.

Tegnap ismét kiderült, hogy kinek mi a fontos, hogy ki hol áll, hogy a honi politikai életben hol húzódnak az igazi törésvonalak. Igaz mindez még akkor is, ha maga a törvényjavaslat már az igazi lényegen nem változtatott, hisz a képviselők nem magáról a társulásról szavaztak, hanem csak annak a legutolsó módosítását tartalmazó szabályozás kihirdetéséről, mivel az EU és Izrael közötti Társulási Megállapodás már 2000. június 1-én hatályba lépett, így annak magyar ratifikálása már 2004-ben megtörtént azzal, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba: 

„A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetéséről szóló 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletében foglalt Csatlakozási Okmány 6. cikk (2) bekezdése, második albekezdése alapján, az Európai Unió tagállamai nevében az Európai Unió Tanácsa jegyzőkönyvet kötött Izrael Állammal, amely révén az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok, köztük a Magyar Köztársaság, részes feleivé váltak az Európai Közösségek és a tagállamok, valamint Izrael Állam között létrejött euro-mediterrán megállapodásnak. Tekintettel arra, hogy a Jegyzőkönyv által a Magyar Köztársaság a Megállapodásban részes féllé vált, szükséges mind a megállapodás, mind a Jegyzőkönyv kihirdetése.”

Magyarul a Társulási Megállapodás tényleges tartalma nem volt kérdés, hisz azt nekünk akkor is tudomásul kellett volna vennünk, ha történetesen nem is értünk vele egyet. Azaz ebbe semmi beleszólásunk nincs, csak annyi, hogy szolgai módon a kihirdetését törvénybe iktatjuk.

Igen. Ez az Európai Unió demokráciája és ez az országot megalázó feltételek mellett csatlakoztató senkiháziak hazaáruló tevékenységének az eredménye. Ugyanis a Társulási Megállapodás „1. Módosítás 1. cikke kimondja, hogy az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok az euro-mediterrán megállapodás szerződő feleivé válnak, és a Közösség más tagállamaihoz hasonló módon, elfogadják és tudomásul veszik az euro-mediterrán megállapodás, valamint az ahhoz főzött közös nyilatkozatok, nyilatkozatok és a levélváltások szövegét.”

Ez van.

De talán a tegnapi nap történései ezért még árulkodóbbak. Hisz tegnap igazából nem érdemi kérdésekről volt szó, hanem elvekről, hozzáállásról és Magyarország helyéről a világban. Bár az mondjuk, okozhatott volna kisebb zavart, ha most nem fogadjuk el a törvény kihirdetést, de ettől még valószínűleg nem állt volna le a folyamat. Persze ez is csak fikció, hisz esély nem volt arra, hogy ez megtörténhessen.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a jobbikos képviselőkön kívül mindenki csak nagyokat sunnyogott, mindenki játszotta a polkorrektet és a végén az elvtársaktól, a zelempéseken át a narancsosokig, mindenki megszavazta a törvényt. Csak mi, radikálisok mondtunk nemet, csak mi mutattunk rá Izrael gaztetteire és a hozzájuk kapcsolódó aljasságok hosszú sorára.

További részletek és a videók itt megtekinthetők!